2009. november 10., kedd

for ages

majd egy éve írtam

és, most is, de ez a szíveteket rész, na ez nem teljesen így volt.

2009. november 8., vasárnap

- kérsz muffint?
- aham. :)
- akkor csinálj magadnak.

pf.

megint kamasz

remélem a betegségem, amiről egy orvos se tudja megmondani, h miért van ott nekem, tényleg stresszre reagál, mert most kb akkor a meggyógyuláshoz az kéne, hogy ne jöjjek haza egy darabig. 1-2 év, vagy ilyesmi.

más

most meg kávé kéne, meg vér és vörös, illatok, érzések, hatások, alkalmak, amikért érdemes egy kicsit jobbnak lenni, vagy rosszabbnak éppen, csak lenne.
ezek a véget nem érő vasárnapok, halál.

asszem amúgy minden függőségemre kezdek visszaszokni, hej.

tegnapos

olyan jó, olyan otthon, olyan biztos, a bőröd az ujjam alatt, érezlek, bújok, együtt, nagyon, nagyon.

(függés: nagyjából te vagy az egyetlen biztos pont a világomban, ám.)

2009. november 5., csütörtök

ps

ma filozófiaórán arról beszéltünk, hogy a mágnes azért vonzza a vasat, mert a mágnesnek lelke van.

ez már messze nem riszpekt, jó?

i drove my girlfriend to her wishing-well

ezt a postot 2 éve még úgy írtam meg, hogy kell valaki, aki ragyogtat

de egy pasi az pasi legyen, fölnézhessek rá, csodáljam, ez kell (tudniillik ha ez nincs meg, jön az, h mindketten engem szeretünk jobban, ami érthetően egészségtelen.)

figyeljen vigyázzon rám lehessek lány nő akármi ami lenni akarok
egyáltalán, ketten bármit el tudjunk érni, ha akarunk.

szóval, azt hiszem, ezt találtam meg :)

hello darkness my old friend

nem nagyon tudom, milyen is vagyok akkor, amilyen szeretek szeretnék lenni, így pedig elég nehéz meghatározni, hogy mit is kellene tenni.

asszem múlóban az őszi depresszió, most jönne az, h "na akkor ezt akarom, ezt kell tennem hozzá, fölkelek, megyek és csinálom", csak az az hiányzik, mit is, milyen szeretek akarok lenni?

most sodródok és átélek mindent, aztán hátha tisztul, ha nem, akkor meg egyszerűen csak lusta vagyok rendszerezni magamat és kész.

kamasz

asszem újra kezdek visszaesni abba a kamaszos, dacos és egyáltalán elkeseredett életszemléletbe, hogy 5 perccel se szeretnék többet a szüleimmel élni, mint amennyit feltétlen muszáj.

2009. november 1., vasárnap

ez most ilyen távoli és sznob lesz

igen, mi is ilyenek voltunk, (vagyunk?), de úristen milyen tinin egyformán néznek ki az utcapöriző 13 éves lányok. rájuknézek és jaj.

túl túl ismerős^^